A minap tudatosult bennem, hogy a szeretetnek milyen nagy ereje van. Érzem és tudom, hogy az ember szeretetre vágyik, de én továbbmegyek és azt hiszem, hogy nemcsak vágyunk a szeretetre, hanem szeretünk is. Mindenik emberben szeretet van, csak az a nem mindegy, hogy mi a szeretetének a tárgya és a célja. Elgondolkoztam, hogy mitől van egyes embereknek különleges kisugárzásuk, mitől lettek többek, mint az átlagember, akár pozitív, akár negatív irányban és azt hiszem azért, mert nagyon tudtak szeretni valamit. Jézus az embereket, Hitler és Lenin az eszméjét szerette nagyon és a felsorolást folytathatnám. Így van ez ma is. Embertársaink között hiába próbálkozunk a társadalmi normáknak megfelelően viselkedni, hiába veszünk fel különböző szerepeket, az, hogy mit szeretünk úgyis átsüt az álarcainkon, meghatározza viselkedésünket, gesztusainkat cselekedeteinket. Aki figyel rá megérzi mi van igazán mögöttünk. Ha nem rögtön, akkor idővel. A szeretetünk sugárzását nem lehet eltitkolni.

Ki mit szeret? Mit kell és mit nem kell szeretni? Ha szerencsénk van és munkánkat nemcsak elvégezzük, hanem igazán szeretjük is, akkor ez nagyon jó. Sokkal eredményesebb egy ilyen ember tevékenysége. Ha az embertársainkat tudjuk szeretni az is szép dolog. Ha magunkat a kelleténél jobban szeretjük, ezt egoizmusnak nevezném. Ha megmondják, hogy mit szeressünk, akkor az a reklám. Így eljátszadozhatnék még mindenféle szeretet számbavételével. Magamban meg is teszem, de hosszas lenne ezt leírni.